Pszichológiai problémák a sharkscope-al (megsegített hu sng játékosoknál)

Egy elgondolkodtató megfigyelését osztotta meg egyik játékostársam velem a napokban. Elsőre úgy gondolta, ha előfizet a sharkscope-ra és helyesen használja, akkor „leszed mindenkit”.

Két vetületét vázolta fel a „vadászós” játéknak:

„Nem fogsz nagy sikereket megélni ellenük, mivel egy fish ellen nyerni nem nagy művészet. A póker nem lesz szórakoztató többé, nem lesz szellemi kihívás.”

Két fogalom körül mozgott a mondanivalója a párbeszédünk alatt: siker és a szórakozás.
Többször feltűnt a magyar fórumokon, hogy játékosaink sikerre vágynak. Ha vesztő vagy, akkor (nagyon) nyerő akarsz lenni, ha már nyerő vagy, akkor egy (világbajnoki) karkötő már a cél. Hihetetlen mennyire nem tudjuk helyén kezelni a dolgainkat. Nagyon szélsőségesek vagyunk saját tudásunk, képességeink megítélésében. Dehát könyörgöm, itt mindenki álomvilágban él?! Pár profitábilis hónap/év után már teljesen elfelejtjük, hogy honnét indultunk, és anno mik voltak a céljaink. Érdekes, mihelyt elkezdünk nyerni, máris jobb játékosok ellen akarunk. Micsoda önámítás, pedig ősi természeti törvény: ragadozó ragadozó ellen nem megy! Csak akkor harcol ellene, ha védi a területét/táplálékát/ivadékait stb.
A pókert én melónak veszem, nem versenynek/sportnak/szórakozásnak, aminek egyetlen célja a profitszerzés. Ha a profitot ügyesen tudom maximalizálni az adott körülmények közt, az már siker. Én mindig úgy fogom fel, hogy az ellenfél egy akadály a pénzem útjában.
Ha azt akarod, hogy a póker szórakoztasson, akkor gambler kell legyél, egy olyan szerencsejáték(függő)os, aki a pillanatnyi „katarzisért” képes minden racionalitást sutba vetni. Én nem vágyom ilyenekre, sőt mindent megteszek, hogy monotonok legyenek pókeres session-jeim, mert csak így stabilabb az érzelmi állapotom.

„Ha fishek ellen játszol nagyrészt, sokkal több badbeat fog érni. Ami hamarabb tesz tiltre, illetve zökkent ki a játékodból. Ha fishek ellen játszol egy badbeat szériában könnyen gondolhatod azt, hogy nem vagy elég jó játékos: hiszen meg ezek is levernek.”
Szerencséjére, tudta önmagát korrigálni: „De aztán átértékeltem a dolgokat és rájöttem: csak helyén kell tudni kezelni. Most már a badbeatet nem szerencsétlenségnek, hanem természetes jelenségnek értékelem.”
A bejegyzéseim egyik alap-mondanivalója ez: nem csak nyerni kell tudni, hanem veszteni is! Ha vadászol, akkor termesztésen többször kell elviselned az ellenfél rossz játékának gyümölcseit, ez a vállalt kockázatokban benne van. Én (egy divatos kifejezéssel élve) megélhetési pókert vázolok fel olvasóimnak, ez nem verseny. Itt nincs fair play: súlykategória/nembeli megkülönböztetés stb. Csak arról tudok/tudtam írni, ami biztosan jó és működik gyakorlatban. De ehhez tudnod kell hol a helyed, fontos a jó önértékelés - én tudom az erősségeimet és a végtelenségig ki is használom. Itt az a sikeres, aki pénzt visz haza, itt nem szabad büszkeségi dolgokat belevinni, így nem élem meg kudarcként, hogy bad beatem van.
Persze én is szívesen játszanék állandóan csillagosok ellen, de ez nekem nem megengedett luxus, és valószínű keveseknek az. Szerintem éles határt kell vonni a gyenge játékosok (őket kell kifosztani) és a regulárok között, mindkét kategória ellen másképpen kell játszani, más stílust igényel. De ha egy regulár kerül az utamba, nem esek kétségbe, tudom mi a dolgom, ismerem az esélyeimet.
Végezetül: soha ne felejtsük el, a hu sng a legnehezebb műfaja a pókernek, ha átlagos player vagy és nem egy „Istenáldotta tehetség” (sajnos nem kereszteltek se Phil-nek (Gordon, Ivey, Hellmuth, Laak), se Péter-nek (Gelencsér, Traply, Turmezey)) akkor bizony be kell ismerned korlátaidat!

Megélhetési póker vs siker és szórakozás